Lehet sokan megbotránkoznak majd azon amit írok, de a sok szörnyűséget látva a mai világba azt gondolom nem is az én elgondolásom szörnyű. A legszörnyűbb, ami pedig mostanában folyik a gyerekvállalások körül. Alanyi jogon ugye mindenki eldöntheti szeretne e gyereket. Mindenkinek joga van hozzá, még annak is, akit pszichiátrián kezelnek annak is, aki gyilkos, bűnöző. Mindenkinek válogatás nélkül, ellenőrzés nélkül és sajnos ezeket a gyermekeket senki sem védi meg, hiszen szüleiknek joguk van hozzájuk. Joguk van őket éheztetni, érzelmileg és testileg bántalmazni, bármihez hiszen ők szülők és gyermekükkel mint egy játékszerrel kényükre-kedvükre játszanak. A rendszer alapjáraton rossz vagy legalábbis elég visszás érzést kelt. Ha valami folytán biológiailag saját magad nem vagy nemzőképes és nem lehet gyermeked, akkor ne is járjon. Ezeket az embereket átvizsgálják. Mentális vizsgálatoknak és teszteknek vetik alá őket, vizsgálják az anyagi helyzetüket, hogy alkalmasak e egy gyermek felnevelésére. A sok vizsgálat után pedig természetesen a hosszú bürokráciának köszönhetően 30% esély van arra, hogy valóban örökbe fogadhasson egy gyermeket. Ebből kiindulva azt gondolom annak a gyermeknek, akit örökbe fogadnak alapvetően jár, hogy normális lelkiállapotú szülei legyenek és jó körülmények közé kerüljenek. Ha megadatik, hogy szülj mindegy, hogy pszihopata vagy jár neked a gyerek. De kérdem én miért? Az a nő, aki már intézetbe adta a gyermekeit vagy elvették tőle miért szülhet újra és újra? Egy gyilkosnak miért lehet gyermeke? Egyértelműen adódik, hogy egy gyilkos lelki állapota, szellemisége nem összeegyeztethető egy gyermek felneveléséhez. Saját magam voltam szemlélője annak, ahogy a szomszédnő a negyediken kifeküdt a párkány szélére begyógyszerezve, hogy majd elkábul és leesik. Persze értesíttettük a hatóságokat így nem esett baja. A nő több mint egy évig volt pszichiátrián és állandó jelleggel gyógyszereket kell szednie. Ez a nő pár évvel később már két gyerekes anyuka volt. Állandó ordítozást veszekedést lehetett hallani odaátról a lakásukból. Volt, hogy sikítva rohant ki a gyerekkel a kezébe és segítségért kiáltott, de a gyermek mindig nála maradt. Nem gondolom, hogy ez minden emberre jellemző lenne és, hogy nincsenek normális szellemben élő szülők, akik képesek felnevelni egy gyermeket, mert vannak és elég nagy számban. De szembe kell nézni azzal, hogy sajnos a társadalom egy szegmensében igenis vannak olyan emberek, akik nem alkalmasak egy gyermek felnevelésére. És egy lelkileg elferdült, bántalmazott gyermekkort megélő gyermekből csakis egy mentálisan sérült és ugyan úgy bántalmazó felnőtt lesz. Ő ugyan úgy bántalmazni fogja a gyermekét, gyermekeit. Ez egy ördögi kör és a mai társadalom csak ül és végignézi ezeknek a gyermekeknek a szenvedését, kínjait. Sokan azt fogják mondani őrült vagyok, de én vizsgálnám akkor is az emberek alkalmasságát a gyerekvállalásra, ha biológiailag alkalmas rá az illető. Talán így nem lennének a gyermek és csecsemőotthonok túlzsúfolva, ahol a gyermekek szintén naponta harcolnak a túlélésért. Ismerősöm csecsemő otthonban dolgozott. Ő mesélt arról, hogy felvenni sem lehetett a babákat, hiszen nem kötődhettek a gondozókhoz, így az ott lévő gyermekek nem kaphattak szeretetet. Milyen ember lesz egy olyan gyerekből, aki nem kap szeretetet és törődést? Egy olyan felnőtt, akinek maga a szeretet fogalma mint olyan nem létezik. És egyre többen lesznek, hiszen ezek a sérült emberek nem törődve semmivel egyre több gyermeket vállalnak felelőtlenül, így lassan ők lesznek többségben. Egy felelősségteljes ember nem vállal halomra gyermeket, végiggondolja hány gyermeket képes felnevelni anyagi és mentális biztonságban. Lassan 10-20 év múlva majd mi leszünk a kisebbik szegmens és megfordulnak az arányok és akkor az hatalmas problémát fog okozni a társadalomnak. Akkor viszont már késő lesz, most pedig tabu és bűn beszélni erről.
